Várandós kisokos

 

Az alábbiakban cikkekkel és fogalommagyarázatokkal szeretnénk segítséget nyújtani a várandósoknak a terhesgondozással és a szüléssel kapcsolatos események megismerésében és a szakkifejezések megértésében.

Továbbá itt találják tájékoztatónkat, melyet a szülésre érkező kismamáknak állítottunk össze, és minden fontos információt tartalmaz a kórházi tartózkodás körülményeiről:

Tájékoztató a szülésre érkező kismamák részére

Letölthető tájékoztató a szülésre érkező kismamák részére


Cikkek az oldalunkon 

Sérv és terhesség
https://www.dunamedicalcenter.org/hu/hirek/serv-es-terhesseg

Szex terhesség alatt? Csak nyugodtan!
https://www.dunamedicalcenter.org/hu/hirek/szex-terhesseg-alatt-csak-nyugodtan

Jön a baba! Megy a cica?
https://www.dunamedicalcenter.org/hu/hirek/jon-a-baba-megy-a-cica

Terhességi/gesztációs diabétesz
https://www.dunamedicalcenter.org/hu/hirek/terhessegi-gesztacios-diabetesz

Trombofília és várandósság: életveszélyes örökségünk
https://www.dunamedicalcenter.org/hu/hirek/trombofilia-es-varandossag-eletveszelyes-oroksegunk

Diabéteszes retinopátia
https://www.dunamedicalcenter.org/hu/hirek/diabeteszes-retinopatia

 

Fogalomtár

Aneszteziológiai konzultáció:

Az aneszteziológia az orvostudomány érzéstelenítésre szakosodott ága. Szakértője az aneszteziológus, köznyelven altatóorvos, akinek fő feladata a műtéti beavatkozások alatt és után a fájdalom megszüntetése és csillapítása, valamint a beteg életműködéseinek ellenőrzése, egyensúlyban tartása. Tervezett műtétek előtt – és felkészülve a szülés közben esetleg szükségessé váló császármetszésre – aneszteziológiai konzultáció történik. Ennek során az orvos megvizsgálja a pácienst, valamint laborvizsgálatok, vérnyomásmérés, EKG-vizsgálat történik, de szükség lehet kiegészítő vizsgálatokra (pl. szívultrahang, légzésfunkció) is. Az aneszteziológus tájékozódik a tervezett műtét típusáról, és részletesen áttekinti a korábbi betegségeket, az esetleges műtéteket, a beteg által szedett gyógyszereket, a beteg gyógyszerérzékenységét. Az aneszteziológus ezt követően a beavatkozást végző orvossal és a beteggel együtt választja ki a legmegfelelőbb érzéstelenítési módot. 

BCG oltás:

A BCG oltás a csecsemőket és kisgyermekeket védi meg a mycobaktérium (a TBC kórokozója) által okozott gennyes agyhártyagyulladástól és a miliáris (egész testre kiterjedő) TBC-től.

Ennek érdekében a csecsemők születésük után minél előbb meg kell, hogy kapják a BCG oltást. 

CTG:

A cardiotokográfiával, azaz a magzati szívhang monitorozással, elsősorban a magzat állapotát tudjuk ellenőrizni. A CTG-vel a magzati szívfrekvencia monitorozása mellett a méh fájástevékenységét is ellenőrizzük. Az eredményeket grafikusan ábrázolva, két görbét kapunk egy papírszalagra nyomtatva. A görbék azt mutatják meg, hogy a méhlepény kellő oxigénnel látja-e el a magzatot, azaz arra is tudunk következtetni, hogy a magzat jól érzi-e magát az anyaméhben. Ha a CTG azt jelzi, hogy a magzat oxigénellátottságával valamilyen probléma van, akkor azonnali orvosi beavatkozásra is szükség lehet.
A vizsgálat során a kismama hasára egy puha pánttal két érzékelőt rögzítünk. Az egyik ezek közül a szívműködést, a másik pedig a méhtevékenységet figyeli. A vizsgálat teljesen fájdalommentes.

Cytológia: 

Citológiai vizsgálat: diagnosztikai eljárás, amelynek során a nőgyógyász a méhnyakról egy speciális eszközzel sejteket választ le, majd ezeket egy mikroszkóp segítségével laboratóriumban megvizsgálják, a kóros elváltozások felismerése érdekében.

EKG

Elektrokardiográfia (röviden EKG) egy non-invazív (nem behatoló) diagnosztikai eljárás, mely a szív működéséről ad hasznos információt, annak elektromos jelenségeit vizsgálja a szívizom összehúzódásakor keletkező elektromos feszültség változásainak regisztrálásával. Az EKG-vizsgálat során a szív elektromos aktivitásán keresztül következtethetünk a szív állapotára.  Elemezni lehet általa a szív ritmusát, az ingerület kiindulásának helyét, az ingerületvezetés sebességét, a szívizom vastagságát, a szívizom esetleges vérellátási zavarát, következtetni lehet esetleges tüdőembóliára.

Ellenanyagszűrés a 35-36. héten:

Az anya szervezetében fejlődő magzat a sejtjeit az apától és az anyától közösen kapja, ezért a magzat vércsoportja számos esetben eltér az anya vércsoportjától. Emiatt az anyának testidegen részletek is lesznek a születendő magzat vérében, így amikor az anya szervezete felismeri az eltérő vércsoportot, antitestet termel a saját szervezetében jelen lévő idegenként felismert magzat ellen. Az ellenanyagtermelődés leggyakrabban a szüléshez kapcsolódik, ugyanis a szülés folyamán találkozik az anya és a magzat vére. Ritkább esetben fordul elő, hogy a folyamat már a terhesség ideje alatt kialakul, néha valamilyen terhességi komplikáció miatt, esetenként azonban bármilyen azonosítható ok nélkül. Vércsoport összeférhetetlenség akkor jelentkezik, amikor az anya vércsoportja Rh-negatív, a magzat vércsoportja ellenben Rh-pozitív.

A termelődő ellenanyagok potenciálisan károsíthatják a magzat egészségét. Az ellenanyagok képesek ugyanis arra, hogy a méhlepényen és a köldökzsinóron keresztül eljussanak a magzat szervezetébe, ahol megtámadják a vörösvértesteket, és károsítják azokat. A folyamatot hemolízisnek nevezzük, és a babánál kialakuló betegség neve újszülöttkori hemolitikus betegség.

Ennek megelőzése képpen Rh negatív anya Rh pozitív újszülöttje esetén, szülés után 72 órán belül Anti-D immunglobulin injekciót adunk.

A terhesség során végzett ellenanyagszűrésnek köszönhetően időben kiderülhet, ha az anya szervezetében ellenanyag termelődik.

Epidurális fájdalomcsillapítás:

Valamennyi fájdalomcsillapító gyógyszer és módszer közül a gerincközeli technikák (epiduralis, spinalis, kombinált spinalis-epiduralis érzéstelenítés) segítségével csillapítható leghatékonyabban a szülési fájdalom. A regionális érzéstelenítés hatékony, könnyen kivitelezhető módszer, szükség esetén ismételhető, s mindezt úgy érjük el, hogy az terhes tudatállapotába nem avatkozunk be, ennek eredményeként a szülőnő a szülés teljes ideje alatt képes együttműködni orvosával, szülésznőjével. 

Az epidurális érzéstelenítés során az epidurális térbe egy behelyezett kanülön keresztül folyamatos vagy többszöri gyógyszerbeadás történik. Ennek hatására körülbelül 10-15 perc múlva az alsó testfélen érzéskiesés alakul ki. (Az epidurális érzéstelenítést gyakran tévesztik össze a gerincközeli érzéstelenítések másik fajtájával, az úgynevezett spinális érzéstelenítéssel, amelynél egyszeri gyógyszerbeadást követően nagyjából 4-6 órán keresztül érzés- és mozgáskiesés alakul ki.)

Az epidurális érzéstelenítést elő kell készíteni. Ennek során biztosítjuk a vénát, majd infúzió formájában folyadékpótlás történik, illetve felhelyezzük a rutin monitorizálási eszközöket, így a vérnyomásmérőt, az EKG-t, valamint a vér oxigénszintjét mérő pulzoximétert. Ezt követően a beteget felültetjük, majd fertőtlenítőszerrel lemossuk a hátát. Ha ez megvan, akkor helyi érzéstelenítő gyógyszert adunk a bőre alá.

A folyamat következő lépéseként a csigolyanyúlványok között elhaladva az epidurális térbe egy vékony műanyag kanült vezetünk be. A kanül bőrön kívül eső részét kötszerrel rögzítjük a beteg hátára, a gyógyszeradagoló részt pedig a vállon rögzítjük. A beteg nyugodtan ráfeküdhet a kanülre. A húgyhólyag beidegzésének blokkolása miatt (az érzéstelenítés azt is blokkolja) a spontán vizeletürítés sikertelen lehet, így epidurális érzéstelenítés esetén hólyagkatéter behelyezése szükséges. Ha vége a műtétnek, az epidurális kanül eltávolítása egyetlen mozdulattal történik.

Az epidurális érzéstelenítés az előkészítéssel együtt körülbelül 25 perces folyamat.

Fibrinogén vizsgálat a 35-36. héten:

A fibrinogén a véralvadási folyamatban nélkülözhetetlen szerepet tölt be. A vizsgálat segít kideríteni, hogy megfelelő-e a fibrinogén szintje ahhoz, hogy elősegítse a normális véralvadást. 

HIV-vizsgálat: 

Az AIDS betegséget okozó vírus kimutatására szolgáló vizsgálat, amely vérből vagy testváladékból állapítja meg a fertőzés esetleges fennálltát.

Hüvelyváladék tenyésztés (GBS szűrés) a 35-36. héten:

A B csoportú Streptococcus (Streptococcus agalactiae) baktériumot a várandós nők 5-25 %-a hordozza a hüvelyében. A baktérium jelenlétének az újszülöttkori fertőzésekben van jelentősége. Az újszülött fertőzése legtöbbször a szülés során a szülőutakban, ritkábban az anya terhessége alatt következik be. Az anya hüvelyváladékából vett kenet pozitív eredménye esetén, a szülés közben alkalmazott antibiotikum megóvja az újszülöttet a fertőzéstől, elkerülve ezzel a lehetséges következményeket (agyhártyagyulladás, szepszis, tüdőgyulladás majd ARDS, azaz akut légzési distressz szindróma).

Kombinált teszt (12-13. hét):

A kombinált teszt a leggyakrabban előforduló kromoszóma rendellenességek kockázat becslését célozza. A várandósság első trimeszterében alkalmazott módszer, mely a várandósság 11. hetétől a 14. hetéig végezhető, optimálisan a 12. héten. Az ultrahangvizsgálat során mérhető paraméterek, illetve az anyai vérben mérhető biokémiai jelző (marker) értékeket, valamint egyéb paramétereket is figyelembe véve (anyai életkor), átlagosan 92-93%-os biztonsággal alkalmazható.

Magzati szívultrahang vizsgálat:

A magzati szívultrahang vizsgálat során a szív anatómiájának ellenőrzése mellett, a szívizom, a billentyűk, az áramlás, és a szívritmus megfigyelése történik, segítségével számos fejlődési rendellenességre fény derülhet.

NIFTY-teszt:

A NIFTY™ (Non-Invasive Fetal TrisomY test) egy egyszerű, biztonságos, rendkívül pontos prenatális teszt, amely több mint 99%-os érzékenységgel méri a Down-, Edwards-, illetve a Patau-szindrómák kockázatát, illetve egyéb triszómiák, nemi kromoszóma-rendellenességek és mikrodeléciós/duplikációs szindrómák szűrésére is alkalmas. A 94 féle kromoszóma-rendellenesség vizsgálata mellett a NIFTY™-teszttel a gyermek neme is megállapítható. A teszt mindössze 10 ml anyai vérmintát igényel.

OGTT (2 pontos cukorterhelés):

A vizsgálat a terhességi diabétesz (cukorbetegség) kiszűrésére szolgál. A terhességi vagy gesztációs diabétesz a terhesség második vagy harmadik trimeszterében kialakuló állapot, amely a terhesség után megszűnik. A gesztációs diabétesz általában nem jár feltűnő tünetekkel. Az esetek döntő többségében a várandósok nem is sejtik, hogy érintettek, míg a szűrés során fény nem derül rá. 

A vizsgálat a terhesség 24-28. hetében, úgynevezett OGTT (orális glükóz tolerancia teszt, közismert nevén cukorterhelés) szűrés keretében zajlik. A vizsgálat alkalmával 10 órás éhezést követően (reggel, éhgyomorra kell érkezni) 75 g glükózt kell elfogyasztani egy pohár vízben feloldva. A páciens vércukorszintjét még a glükóz elfogyasztása előtt megmérik vénás vérminta segítségével, és ha ez az ún. éhomi (vagyis éhgyomri) vércukorszint már 7 mmol/liter felett van, a gesztációs diabétesz diagnózisa felállítható – a cukoroldat elfogyasztása nélkül. Ha ez az érték 7 mmol/liter alatt van, a cukoroldat elfogyasztása szükséges, amit 120 perc elteltével ismételt vérvétel követ. Ha ezúttal a vércukor érték 7,8 mmol/liter vagy efelett van, a terhességi diabétesz diagnózisa kimondható. Nincs szükség tesztre a betegség megállapításhoz, ha bármely időpontban mért (ún. random) vércukor érték 2 alkalommal is 11 mmol/l felett van.

A terhességi diabéteszt fontos folyamatosan figyelemmel követni, mert a nem megfelelő kezelés szövődményeket okozhat mind az anya, mind a magzat számára. Megfelelő kezeléssel a terhesség problémamentesen folyhat le mindkettőjük számára. Az egészséges életmód, az orvosa által ajánlott diéta, a rendszeres, könnyű testmozgás elég lehet a betegség visszaszorításához. Ha ezek nem bizonyulnak elégségesnek, inzulinkezelés indítása szükséges.

PKU-szűrés:

Magyarországon minden újszülött esetében kötelező a fenilketonuria, a hypothyreoidizmus, a galaktozémia és a biotinidáz hiány, valamint további 22 betegség szűrésére a kötelező kiterjesztett anyagcsere szűrővizsgálat keretén belül. Az újszülöttkori szűrés egy speciális vérvizsgálat, mely lehetővé teszi ritka, de súlyos anyagcsere betegségek felismerését.

Terhességi toxaemia szűrés:

A terhesség második felében előforduló terhességi toxémia jellemzője a magas vérnyomás és fehérjevizelés együttes jelentkezése, de a pontos oka – azon túl, hogy a méhlepény fejlődésének rendellenességével áll összefüggésben – még nem ismert.  A terhességi toxémia kedvezőtlenül befolyásolja a magzat fejlődését: a méhen belüli súlynövekedés elmaradását eredményezheti, mivel a méhlepény nem képes annyi tápanyagot és oxigént szállítani, mint amennyire a magzatnak szüksége lenne. A vizsgálat az anyai vérből vett mintából történik, kialakulása esetén az orvos dönt a szükséges tennivalókról.

TORCH-vizsgálat:

A jelenlegi szakmai protokoll szerint ez a vizsgálat nem kötelező. A TORCH egy betűszó, amely a vizsgált kórokozók kezdőbetűiből áll össze: Toxoplasma gondii, „Others” (egyéb mikrobák), Rubeola vírus, Cytomegalovírus, Herpes simplex vírusok. Ezek azok a mikroorganizmusok, amelyek, ha a várandós anya a terhessége alatt fertőződik meg, különböző mértékben károsíthatják a magzatot. A vizsgálat eredménye megmutatja, hogy mely fertőzéseken esett már át korábban a páciens, és így kialakult nála a hosszan tartó védettség, vagy a kórokozó újra aktiválódhat ugyan, de ez sokkal kisebb veszélyt jelent a magzatra, mint egy frissen szerzett fertőzés. A vizsgálatok eredményei alapján javasolhat a nőgyógyász további lépéseket a magzat védelme érdekében.

TSH vizsgálat laborvizsgálat keretében:

Pajzsmirigy serkentő hormon, melynek a normál szinttől eltérő mennyisége komolyan befolyásolhatja a magzat fejlődését, így mérése fontos a várandósság alatt.

Ultrahang szűrővizsgálat (a 12-13. héten):

A vizsgálat a fejlődési- és kromoszómarendellenességek első fontos vizsgálata a várandósság során.

A vizsgálaton a magzat életjelenségeit, fejlődési ütemét, méretét, az orrcsontot, valamint a nyaki bőrredő vastagságát vizsgáljuk. Ezek a tényezők nagyon fontosak a fejlődési rendellenességek, elsősorban a kromoszómális rendellenességek kiszűrésében. A tarkóredő mérés eredménye azonban önmagában nem ad diagnózist, ezért, ha a vizsgálat eredménye kromoszóma rendellenességre utal, akkor további genetikai tanácsadásra, valamint invazív és noninvazív vizsgálatra lehet szükség.

Az első trimeszteri ultrahang-vizsgálat az alábbiakra terjed ki:

A magzat általános állapotfelmérése:

  • magzati méretek
  • fejlődési ütem, terhességi kor megállapítása
  • végtagok, törzs és koponya alaki vizsgálata
  • magzatvíz mennyisége
  • méhlepény elhelyezkedése
  • az ebben a korban már látható rendellenességek keresése

Kromoszóma rendellenesség speciális szűrése:

  • nyaki redő vastagság mérés
  • orrcsont vizsgálat
  • különböző áramlásmérések

Ultrahang vizsgálat (biometria, áramlásmérés) a 30-32. héten:

A terhesség alatti ultrahang szűrővizsgálatok célja, hogy a lehető leghamarabb felismerjük azokat a rendellenességeket, melyek a terhesség lefolyására, a magzat egészségére, fejlődésére hatással vannak. A 30-32. héten végzett ultrahang vizsgálat a későn megnyilvánuló fejlődési rendellenességek szűrésére irányul, a magzati biometria a növekedési zavarok (növekedési elmaradás, nagy magzat) felismerése érdekében történik, valamint sor kerül a magzatvíz mennyiségének, a lepény helyzetének, érettségének vizsgálatára. A színkódolt Doppler-áramlásvizsgálattal (flowmetria) a terhes méhet ellátó anyai, illetve bizonyos magzati erek véráramlásának vizsgálata történik meg. Célja a magzat méhen belüli állapotának, illetve a méhlepény működésének megítélése.