Inzulin és cukorgyógyszerek nélkül gyomor bypass után


Dátum: 2021. 09. 23.

Sinkó Melindával, a testsúlycsökkentő (un. bariátriai) műtétek egyik fajtáján, a gyomor bypass műtéten 6 hete átesett páciensünkkel beszélgettünk arról, miért döntött a beavatkozás mellett, és miként változtatta meg életét a műtét. A sikeres beavatkozást dr. Vasas Péter, a Duna Medical Center bariátriai sebésze végezte.

Üdvözlöm Melinda! Ugye fényképeket is hozott magával?

Igen, hoztam egy pár régi képet, ahogy megbeszéltük. Régen nagyon nem szerettem magam fényképeztetni, de ma a liftben beálltam a tükör elé, és lefényképeztem magam!

Hogy jutott el odáig, hogy egy műtéti megoldást választ a túlsúly leküzdésére?

A hirtelen döntések embere vagyok. Tudtam, hogy vannak ilyen műtétek, azzal is tisztában voltam, hogy ez nagyjából mennyibe kerül. Nagyon sajnálom, hogy nem előbb döntöttem így. Volt az életemnek egy tízhónapos szakasza, amikor két munka között voltam, akkor jobb lett volna, mert többet tudtam volna magammal foglalkozni. Az ember életében eljön az a pont – legalábbis az enyémben eljött -, amikor azt mondtam, hogy na, ez a súly most már sok. Valamiért a Facebook ezt tudta, és elkezdte dobálni a bariátriai hirdetéseket. Követni kezdtem egy oldalt, majd jött az anyukám, aki valami női magazinban olvasott egy cikket, és azt mondta nekem: „Mire jó, hogy van félretett pénzünk, ha neked meg nincs egészséged, és le akarsz fogyni. Ennek nézz utána!” Ez egy vasárnap esti vacsora alkalmával történt, én pedig 9 órakor már be voltam jelentkezve egy helyre, ahova el is mentem, de nem volt szimpatikus. Nem kaptam választ a kérdéseimre. Aztán tovább keresgéltem, és rátaláltam egy csoportra, ahol hozzáférhető volt egy összeállítás arról, hogy kik azok az orvosok és melyek az intézmények, ahol végeznek ilyen beavatkozásokat. Mindegyiket végignéztem, felvettem velük a kapcsolatot. Vasas doktor úr volt az első, aki visszajelentkezett, majd aztán sorban mindenki. Miután Vasas doktor úrral beszéltem, az összes többit lemondtam, mert rögtön kialakult bennem a számomra legfontosabb, a bizalom. Az engem érintő legfontosabb kérdésekre választ kaptam. Másnap meg is írtam neki, hogy akkor vágjunk bele.

Mik voltak ezek a fontos kérdések?

A cukorbetegségem.  Hogy mi lesz azzal a műtét után. Az egy dolog, hogy lefogyok, na de mi lesz a cukrommal? A műtét után ki fog engem kezelni? Megmondja valaki, hogy mit csináljak? És erre a kérdésemre, bár mindig célzottan rákérdeztem, de nem kaptam választ. Az sem volt számomra máshol szimpatikus, hogy én döntsek a két műtéti típus (bypass és sleeve - a szerk.) között. Én el tudom mondani önnek, hogy Bt-t alapítson vagy Kft-t, de azt nem tudom eldönteni, hogy melyik műtéti típust válasszam. Azért fordulok szakemberhez, hogy elmondjam neki az adataimat és annak alapján ő mondja meg nekem, hogy mit javasol és mit lát hasznosnak. És ezt csak itt kaptam meg.

Mi győzte meg arról, hogy önnek a gyomor bypass műtét segít a leginkább?

Az, hogy a 2-es típusú cukorbetegség esetén a bypass műtétet ajánlják. Utána olvastam, hogyan is történik a műtét, és aztán milyen folyamatok várhatók, és úgy gondoltam, nekem ez lesz a jobb megoldás.

Volt bármi, ami elbizonytalanította?

Nem! Ez egy nyílegyenes út volt.

Szóval a döntő érv a diabétesz megoldása volt…

Igen.

A környezete hogyan reagált a döntésére?

Anyukám azonnal támogatott, és biztosított, hogy együtt majd mindent megoldunk. Egy jó barátnőm, aki kolléganőm is, először kiabált velem, lesöpörte a papírokat az asztalról, lehülyézett, és otthagyott. Majd miután éjszaka megemésztette, hogy ez nekem a cukorbetegségről is szól, másnap már mellém állt. Amúgy nem tapasztaltam senkinek a részéről negatív hozzáállást. Nem titkolózom. Ha valaki rákérdez, akkor beszélek a műtétről. Egyetlen rossz visszajelzést kaptam, ami viccesen hangzik, de a saját diabetológusomtól. A negyedéves felülvizsgálaton elmondtam, hogy ezen gondolkodom. Leszidott, lehülyézett, közölte, hogy el fogok bukni, és ez nem jó semmire, csak pénzkidobás. Sírva jöttem el.  A támogató facebook csoportban végül a többiek bíztattak, hogy keressek másik diabetológust, és ajánlották Bajnok doktornőt (dr. Bajnok Éva, a Duna Medical Center obezitológus, endokrinológus, diabetológus belgyógyásza). A műtét óta egyébként voltam már a saját diabetológusomnál. Mire mentem, már lecsillapodott, megnézte az EESZT-ben az adataimat, így már tudott a műtétemről. Nem szólt semmit, csak annyit kérdezett, szükségem van-e valamilyen gyógyszerre. Mondtam neki, hogy köszönöm nem. Ráírta az ambuláns lapomra, hogy „inzulint elhagyta”, és mondta, hogy találkozunk szeptemberben.

Emellett vannak orvos barátaim is, akik támogattak, örültek a döntésemnek.

Beszéljünk akkor egy kicsit arról, hogy mennyit fogyott!

Amikor a műtétről döntöttem, 103 kiló voltam. Majd jött a COVID, akkor ledobtam 5 kilót, és a műtét előtti diétával két hét alatt még lement 2 kiló. Így a műtét előtt 96 kiló voltam. Ma reggel, 6 héttel a műtét után pedig 84, tehát eddig 12 kiló, a derekamról pedig 16 centi ment le. A célom, hogy 63-65 kiló legyek.

Már elkezdtem mozogni, bár tudom, túl korai, le is szúrtak érte a lányok, de kívánom a mozgást. Már felmerült bennem, hogy vajon megtörtént-e a műtét, mert tényleg semmi bajom nincsen. A műtét után nem fájt semmim, a fájdalomcsillapítót kiváltottam, de azóta is ott van a szekrényben, egy darabot sem vettem be. Nem hánytam, nem volt hasmenésem, csak minimális hajhullást tapasztalok. A bőrömön is már látszik a fogyás.

Műtét előtt .....
  

...és után.

A mozgást hogyan kezdte?

Sétával, aztán gyors sétával kezdtem, majd tegnap azt vettem észre, hogy ez már kocogás, és megvolt a négy kilométerem. Jól bírom fizikailag, bár este, ha lefekszem, azonnal elalszom, nincs „bárányka számolás”. Reggel viszont korán felébredek. Sokkal energikusabb vagyok. Előtte nehezen aludtam el, reggel pedig fáradtan, nyűgösen ébredtem.

Érzett-e bármilyen fizikai kellemetlenséget, furcsaságot a műtét után?

Régen rossz szokásom volt, hogy gyorsan ettem. Ha nem figyelek oda, és nem rágom meg eléggé az ételt, akkor azt megérzem, nem megy le olyan könnyen a falat, érzem, hogy szűkebb a gyomor vagy kisebb a bemenet.  Hallom és érzem is, amikor emésztek. Jobban oda kell figyelnem a folyadékbevitelre, mert a 2-2,5 liter, amennyit most fogyasztok, még nem elég. Én nem az a cukorbeteg voltam, aki sokat ivott, erre most nagyon kell figyelnem. Sokáig nem voltam éhes, de most már nem mondom, hogy nem érzek éhséget - de nem mindig és nem minden nap. A folyamatos éhségérzet elmúlt. Ha azt érzem, hogy éhes vagyok, és még nincs itt az idő, akkor inkább iszom. Amikor még inzulinoztam magam, az éhségem mértékéből pontosan meg tudtam mondani, mennyi az idő, és megszoktam azt, hogy mindig ugyanabban az időben eszem. Ezt megtartottam.

Kevesebbet tudok enni, de tudatosan oda is figyelek a mennyiségre. Mindent mérek és étkezési naplót vezetek. Minden nap viszem magammal az ennivalót. Az egyik munkatársam fittnesz edző, úgyhogy minden nap tíz órakor szól, hogy akkor most menjünk tízóraizni. Úgyhogy ketten leülünk, ő megeszi a jókora adagját, én pedig a 80 grammos joghurtomat. 12-kor megyünk ebédelni, majd ő elmegy, de 3-kor rám telefonál, hogy uzsonnázzak. Szóval hatszor eszem egy nap, kicsiket, és mindent megmérek. 

Sokszor külföldi weboldalakon találok szuper recepteket, amiket itthoni alapanyagokból is el lehet készíteni. Segít, hogy ezekben mindennek meg van adva a tápanyag tartalma, tehát nem lépem túl a szükségleteimet. Nemsokára születésnapom lesz, és tortát is sütök majd!

Melyik volt a legnehezebb pillanat a felkészülés és a műtét folyamán?

Amikor műtét előtt fél 11-kor bejött a szobámba a nővér, és mondta, hogy már -az előző páciens után - takarítják a műtőt... Na, akkor megfordult a fejemben: lehet, hogy ki kéne húzni az infúziót, összepakolni, és hazamenni. Az is átfutott a fejemen, hogy mi van, ha elaltatnak, és nem fogok felébredni. Persze nem így volt. Magától a műtéttől nem féltem, se attól, hogy fájni fog. Nyilván fáj az embernek, ha itt- ott vágják, de én treníroztam magamat arra, hogy minden rendben lesz, nem fog fájni, jól leszek, bírni fogom. És így érkeztem a műtétre.

És mik az eddigi legjobb élményei?

Ez a nadrág, amit most viselek, eddig nem jött rám. Tele van a szekrényem olyan ruhákkal, amiket nem hordtam 10-15 éve.  Hát most már nem lesz ilyen gondom. A fogyás nagyon tetszik! Illetve az, hogy a műtét után azonnal elhagytam az inzulint és semmiféle „cukor gyógyszert” nem szedek, de tényleg semmit. Mindent eszem, még kenyeret is - jó, szénhidrátcsökkentet fajtát-, és még így is nagyon szép vércukorszinteket mérek. Reggel volt nekem mindig is magasabb, de most reggelente 6 körül van, napközben pedig 5, sokszor 4.

5-6 évig gyógyszereket, majd 13 évig folyamatosan növekvő mennyiségű többféle gyógyszert és inzulint szedtem, és emellett mértem 7-8-9-es vércukorszintet. Olyan volt, mintha ez a rengeteg gyógyszer sem használt volna. Ez a legnagyobb eredmény. A gyógyszerek szigorú szedése, kezelése is folyamatosan nehézség volt. További pozitívum, hogy a pajzsmirigy gyógyszeremből is kevesebbet kell már szednem a csökkenő súlyom miatt.  Sőt a doktor úr szerint a vérnyomáscsökkentőt is elhagyhatom 2 hónap múlva.

Úgy érzem a lehető legjobb döntést hoztam.

Hogy érzi magát?

Jól! Tetszem magamnak! És ez már régen fordult elő. Érzem, hogy kinyílik a világ.

Mik a tervei a jövőre?

Edzőterem, futás, és az, hogy felvásárolom a közeli plázát :) Egyik nap rám szólt valaki, hogy na, ezt a blúzt többet ne vedd fel. Hát igen, én is így láttam csak nem volt már kedvem reggel átöltözni.  Cipőket is kell vennem, mert a lábam is kisebb lett…


Dr. Vasas Péter:
A páciensnek egy relatíve alacsony túlsúly mellett kialakult, nehezen kontrollálható, inzulin-függő diabetese alakult ki. Alkatilag a rendkívül veszélyes ún. „centrális obezitás” lépett fel nála, azaz kifejezett „pocak”-ja volt. A Roux-en-Y gyomor bypass műtét az incretin-tengelyre kifejtett kedvező hormonális hatása révén jelentős metabolikus javulást hoz létre, ami már napok-hetek alatt kialakul, gyakran sokkal hamarabb, mint a páciensek súlyvesztése. Ennek következtében a szervezet elkezdi sokkal nagyobb mértékben termelni és hasznosítani az inzulint. A páciensek arról számolnak be, hogy nem éhesek, jól érzik magukat, sokkal energikusabbak, és a vércukorháztartásuk is kontroll alá kerül.  A jelentős fogyás után is szükséges azonban egészséges táplálkozás, a rendszeres vitamin bevitel és a rendszeres testmozgás a siker megtartásához. Biztosak vagyunk benne, hogy Melinda is megkedveli a rendszeres futást, s jövőre már velünk tart az immár hagyományossá váló évenkénti bypass-os futáson, amit terveink szerint 2022. szeptember 11-én tervezünk lebonyolítani.