Fejest ugrani a Dunába


Dátum: 2015. 09. 18.

Anglia egyik sikeres ortopéd sebésze újra itthon

10 év alatt sokfajta műtétet végzett a legújabb technikákkal, nagyon nagy számban és kiemelkedő minőségi mutatókkal – vallja, hogy ez az, amit egy műteni szerető ortopéd sebész álmodhat. „Visszatérőként” hiszi, hogy nagyon sok minden változott az országban, de ez nem elég: azt szeretné, ha az orvosok, egészségügyi szolgáltatók eredményei itthon is pontosan mérhetőek lennének. Ennek elindítására Dr. Hegedűs Zsolt ortopéd sebész most talán a legjobb helyen van. A Duna Medical Center csapata nemcsak egy jó szakemberrel bővült, hanem egy olyan orvossal is, aki a Duna Medical Center egyik fő célkitűzésének megfelelően hozzájárulhat egy új egészségügyi kultúra megteremtéséhez és erősítéséhez. 

„Ha látom a Dunát a rendelő ablakából, érzem, hogy otthon vagyok, mert kicsit az enyém is.  Ilyet sosem éreztem Angliában, Walesben vagy Skóciában, bár ott is gyönyörű volt a táj” – kalauzol körbe új, a folyóra néző rendelőben Hegedűs doktor.

 

Miért döntött úgy, hogy külföldön vállal munkát?

Ne szépítsük: elszöktem innen. Tíz éve megkérdeztem magamtól: szeretnék-e tíz év múlva a nálam pont ennyivel idősebb főorvosok életét élni, vagy változtatok és csinálok valami teljesen mást. Az angliai munkalehetőség hirtelen jött, de mégis úgy hozta a sors, hogy fejest ugrottam és sikerült.

 

Mennyire fogadták el mint szakembert?

Szerencsés voltan, mert én egy független központban dolgoztam, ami az ottani társadalombiztosító megbízásából végzett műtéti beavatkozásokat, szigorú minőségi kontrolok mellett. A nemzetközi környezet miatt gyorsan elfogadtak és elég hamar konzulensi pozícióba kerültem és önállóan dolgozhattam – ez nagyon nagy különbség volt akkor a Magyarországon végzett munkámhoz képest. A saját kollégáim választottak meg vezetőjüknek, erre még ma is nagyon büszke vagyok.

 

Ez tényleg a legnagyobb elismerés. Nagy-Britanniában azonban legtöbbször statisztikákkal büszkélkednek az orvosok…

Angliában a szakmámban mind az orvosokat, mind az intézményeket, sőt, még az ortopédiában használt implantátumokat is osztályozzák. Ezeket egy nemzeti átlaggal hasonlítják össze, így pontosan látják: kik a legjobbak és miért. Az ő módszereiket mások is átveszik és ezzel a teljes ellátás minősége is javul. Az a kórház, ahol én dolgoztam, a legjobb volt: „Best in the West”, azaz a legjobb kórház Nyugat-Angliában, több száz kórház közül.

Magyarországon is van hasonló kezdeményezés, az alapok tehát megvannak. De ennél többre van szükség. Tartozunk a betegeknek azzal, hogy tudják, hogy hol, melyik kórházban, hány beavatkozást végeztek, milyenek az egyes orvosok statisztikái, milyen gyakori a műtét utáni visszaesés.

 

Mennyire lenne ez megvalósítható Magyarországon? Nem lesznek még hosszabbak a várólisták?

Jó a képzés és nagyon jó szakemberek vannak Magyarországon. Végigkísértem az angliai rendszer fejlődésének 10 évét, és ezek alapján meggyőződésem, hogy a szakemberek munkájának objektív mérésével, a minőségi mutatók transzparensé tételével, a jól működő intézmények gyakorlatának átvételével sokat fejlődhet a magyarországi ellátás, és ezzel nőhet a hatékonyság is: kevesebb a szövődmény, csökken az ismételt, ugyanazon ok miatt elvégzett korrekciós műtétek előfordulása.

 

Hogyan valósítható ez meg egy magán-egészségügyi intézményben?

Szeretném, ha a Duna Medical Centert a jövőben azért választanák a betegek, mert átláthatóak és jók a statisztikáink, akár a magánintézményekkel, akár állami egészségügyi intézményekkel összehasonlítva. Eljött az idő, hogy Semmelweis hazájában az ő szellemiségéhez hűen az eredmények alapján válasszanak a betegek orvost.

 

Ezért tért vissza?

Részben, de leginkább a szívem húzott Magyarországra.

 

A család is hazatért Önnel?

A két nagyobbik fiam Nagy-Britanniában maradt, egyikük az Imperial College Londonban tanul informatikát, a másik Oxfordban kezdi majd az egyetemet, matematika és statisztika szakon. A két kicsi visszajött velünk, most magyar általános iskolában tanulnak. Nagyon örülök, hogy tíz év után újra hazataláltunk. Ez is egy fejesugrás, bár az itteni vizek azért kevésbé ismeretlenek.